sötétszoba

először volt a világfájdalmas rész, magam körül mindenkit meggyűlöltem rész. a szülők, akik tán idegbajossá tettek, a munka, ami balek bénának néz, s ez az egész köcsög világrend, amihez alkalmazkodni kell, s amibe kurvára nem illek bele. az élet szar. illetve az élet az olyanoknak, mint én, szar.

aztán volt az a rész, hogy márpedig addig és annyit dugok, amennyi csak belefér. több napon keresztül szórtam magam körül az üzeneteket, mire az egyik megtelepedett és kihajtott. végre megvolt egy fekete, ezt is ki lehet húzni. francia volt, ez is egyből vetkőztetett, egy középlájtos pisiszex, egy majdnem sikerült megerőszakolás, némi ijedtség, plusz a para a be- és kilépésnél, túlságosan úgy néztem ki, mint aki helyi.

a nagy megrendeültség után el akartam mondani az egészet Egymásnak, de nem volt olyan hangulatban, hogy meghallgassa. így hetekkel később mondtam el, amikor már az is kiderült, hogy ő igazából nem is tudná olyan simán túltenni magát rajtam. és onnantól dőlt az egész projekt, még szegény anyám sem volt letisztázva, vagy legalábbis épphogy csak sikerült elérni azt az őnzési küszöböt, hogy ne érdekeljen.

értelmezés kérdése. ha akarom hiszti, ha akarom utolsó szó. ha akarom gyűlölet, ha akarom szerelem. ha akarom, kedves volt, ha akarom, ő is megőrült. ha akarom, én is.

persze még mindig nem számoltam ki, hogy hová esik, persze már most blokkol a gyávaság. no meg azóta egyszer majdnem sikerült megerőszakolódnom. közepes ijedtség, enyhe fájdalom. majdnem elmondtam Egymásnak, de attól féltem, hogy erre is csak olyat mond, amit az agyam gonoszságnak fordít le. a legrosszabb, amikor még csak nem is érdekli.

vicces, hogy ugyanerről szólt az utolsó bejegyzés is. aztán az össze(nem)költözős fless után pedig újra ez lett. konkretice gyűlöl. egyelőre ezt nem tudom feldolgozni, mostanáig sem értem, hogy mi történt, s miért kell így történnie. ellenben az utolsó jó is eltűnt az életemből, illetve az, amit én jónak élek meg. rosszul élem meg a családomat, a munkámat (a végzettségemet), nincsenek barátaim, most már igény sincs, a genetikai láncom egy rakás szerencsétlenség, a legapróbb dolgokon is szorongok. végülis logikai úton meggyőztem magam, hogy pont az én életemnek, ilyen hozzáállással kurvára nincs értelme. elegem van. nem hisztiből, nem sajnálatból, hanem a düh hajt.

épp ezért elhatároztam, hogy 66 nap múlva megpróbálom megölni magam. illetve úgy kellene mondani, hogy 66 nap múlva megölöm magam. mert persze annyi racionalitás bennem is van, hogy az erős kötődés megszűnése miatt a következő napokban lesz a legszarabb. épp ezért adtam magamnak 66 napot, ha két hónap múlva ugyanígy érzek, akkor kurvára abba kell hagyni ezt a permanens szenvedést.

mivel holnap még találkozom Egymással, a holnapi nap lesz az első, a mai a zéró nap. 66 nap elég arra is, hogy eldöntsem, kinek akarok még mit mondani, mit kezdjek a szülőkkel, megpróbáljam nekik elmagyarázni, hogy nem az ő hibájuk, vagy csak hagyjak egy ugyanilyen szövegezésű levelet. s persze a technikai része, hogy akkor hogy.

valahol örülnék annak, hogyha a 66. napon ezt visszaolvasva csak elmosolyodnék, hogy mennyire kis szánalmas tudok lenni, de most inkább azt érzem, bárcsak már a 67. nap lenne, akkor már off.

továbbá megpróbálok minél több emberrel elmélyülni a szaros, hugyos, hányásos mindenben, hisz ezért történt minden. ezen a ponton már a betegségek sem érdekelnek, felelőtlenség on. ki is lőttem vagy hat felkérést.

és ma előléptettek.

és most szarrá iszom magam. egyedül. ahogy mindig is szoktam. szánalmasság on.

merthogy történetileg úgy alakult, hogy amikor felévettük a diplomáciai kapcsolatot, azonnal megkezdődött a két lakosság közti keveresedés. nyolc napja azonban EgyMás néhány rövid hivatalos jegyzék kiadása után hermetikusan lezárta közös határunkat, s annak mindkét oldalán ellenkező anyaországi lakosok maradtak, nem kis létszámmal, igazából épp a határlezárás után próbáltuk nyilvántartásba venni a polgári veszteséget, ugyanis rögtön az első jegyzék kiadása után több településen is pogromok törtek ki állampolgáraink ellen.

többszöri sikertelen kapcsolatfelvétel után végül Nagytestvér jószolgálati tevékenységének segítségével sikerült újra felvenni a diplomáciai kapcsolatokat, melynek eredményeképp részleges határmegnyitás történt. honpolgáraink nagy tömegekben igyekeznek elhagyni EgyMás területét, ugyanis nem tartják kizártnak, hogy a nyolc nappal ezelőtti történet újra megismétlődhet, s az államhatalom képtelen lenne megbírkózni még egy ilyen esettel.

ezzel szoros összefüggésben megtörténik a teljes kapcsolatrendszerünk felülvizsgálata, a korábbi egyezmények már nem működnek a gyakorlatban. elsősorban EgyMástól várunk valamiféle politikai kinyilatkoztatást, amire mi is fel tudnánk építeni a stratégiánkat, ugyanakkor a helyzet továbbra is rendkívül feszült.

én majdnem dugtam és nem meséltem el. igazából egy darab banán játszott volna összesen. ő azonban dugott, viszont elmesélte. ő a jobb, én a rosszabb.

mondtam Anyunak, hogy kisebb korban azt hittem, hogy esetleg valamelyikük öngyilkos lesz, annyira ki fognak készülni egymástól. meglepődött, s elgondolkozó arccal közölte, hogy akkor lehet, hogy mégis ők csesztek el minket. igazából hazudtam, most parázom attól, hogy valamelyikük hülyeséget csinál, miközben azért erre én is elég gyakran gondolok. hát, ez is csak egy átöröklődött mém lehet, ugyebár. szétoszlott a levegőben a boldogság, s megfoghatatlanná vált. ez fless is a dohányzás miatt van, biztos.

volt valami híres mondat, aminek az volt a konklúziója, hogy fel kell mondanom. még angol órán.

persze valahogy megint lett füstöröm, s nem is bírtam visszatartani, már Másodmagamnál rákezdtem, s el is indult a para a szélrózsa minden irányába, hogy akkor a holnapi mi lesz, amikor a KávéTea mesterhűvösített helyiségében ülünk a versenytársakkal, s úgy fogunk húzódozni egymástól, mint amikor Bethlen János egyszer egy padra ültetett egy miépes és egy szdsz-es fővárosi képviselőt, miközben az mszp-s gyengéden megsimogatta a fideszes kezét a másik padon.

reggelente igen erős ingerenciát érzek valamely bkv-jármű szétverésére, további legalább tucatnyi utastárs kinyírására. fáj a korán kelés is, s fáj emberek közé menni is. a Másodmagami találkozás áfája is 2×1 óra tömegközlekedés. jegy nélkül, természetesen. a felnőtt bérlet ára átlépte a befizetési küszöbhatárt, random lyukasztó lettem. ma akkora tömeg volt a piroson, hogy rájöttem, hogy elég vékony vagyok ahhoz, hogy lépcsőkorlát külső oldala és az ajtó között elférjek, egyik lábamat egyik, másikat a másik oldalra téve, míg mindkét lépcsőn egy-egy további utas áll, akik simán hülyének néznek. ezentúl csak így megyek mindenhová.

bőrrák off. ja, az tegnap volt, alsógatyás stírölés irodatérben, csak a szerencsén múlott, hogy váltottam. Apu is off, cigi on, aztán én is off.

valahol ez ott kezdődött, hogy jött egy sms, na de kitől. először nevet kellene adni neki, meg majd szépen sorban újra mindenkinek, ez a költözés, a kis ország, s a feltűnően hamar egymásba érő kapcsolati rendszerek átka.

hősünk nem lehet Helyimeleg, mert kiderült, hogy ebben a kerületben egynél több meleget fogok ismerni. igen, ő a második, de nem, nem ismerem, a szopás lélektana nem ilyen. lehetne akár Helyiperv is, de attól, hogy egyszer belekóstolt a pisiszexbe, még nem nevezném perverznek.

ezen a ponton nyitottam meg egy szinonimaszótárt, de az én nyelvhelyességembe még a "szótárat" is beleférne, mint másoknak a "muszály". nem, igazából néha én is érzek egy kis ingerenciát az ly-ra. tehát arra voltam kíváncsi (bár én rövid i-vel ejtem), hogy mit ad fel a szótár a perverzre. nem hittem, hogy benne lesz, pedig de, a következő kínálattal: a) természetellenes b) fajtalan. és ezen a pontom rájöttem, hogy még egy objektív szándékkal készített szótár is tele van szubjektív értékítéletekkel. ami nekem normális, az neked nem. normális az, aki a nagy átlag körül szóródik, csak nem mindegy, hogy kikből számoljuk az átlagot, amúgy is változik térben és időben. heteroknak perverz minden buzi, buzinak perverz az, aki eltér a hagyományos dugás-szopás-nyalás aranyháromszögtől, közben mindegyik csoport igyekszik saját magát meggyőzni, hogy a) Ő a normális vagy b) Ő is normális és vannak azok akiknek sosincsenek ilyen gondolatai, ők a legszerencsésebbek.

és még mindig nincs neve Helyipervnek. most már mégis ez lesz. annyira kangörcsös volt, s annyira beléégett az első koccanásunk, vélhetően a csomagban adott, számára még új játékok miatt is, hogy képes volt sms-t küldeni, hogy akkor csináljunk valamit. ez volt az egyetlen közös platform, soha semmi másról nem volt szó, a beszélgetős rész nagyon nem ment, a számomra oly fontos személyiségi minimum kilőve. itt akkor lehet bármi is, ha a) egyszerre vagyunk kangörcsösek b) egyszerre érünk rá c) és megfelelő az időjárás, ugyanis lakás hiányában marad a szabad ég, ami egyébként nem is feltétlenül rossz. mármint az olyanoknak, mint én. igaz, kb. két hónapja találkozhattunk, azóta semmi, s még két hónap, vége a nyárnak, október után már náthagyanús minden szabadtéri légyott. bárhogyis, jelen állapotban összehasonlíthatatlanul többet ér a papírsárkány-eregetés Másodmagammal. ha nem darál be a Statmulti, tán már holnap.