először volt a világfájdalmas rész, magam körül mindenkit meggyűlöltem rész. a szülők, akik tán idegbajossá tettek, a munka, ami balek bénának néz, s ez az egész köcsög világrend, amihez alkalmazkodni kell, s amibe kurvára nem illek bele. az élet szar. illetve az élet az olyanoknak, mint én, szar.
aztán volt az a rész, hogy márpedig addig és annyit dugok, amennyi csak belefér. több napon keresztül szórtam magam körül az üzeneteket, mire az egyik megtelepedett és kihajtott. végre megvolt egy fekete, ezt is ki lehet húzni. francia volt, ez is egyből vetkőztetett, egy középlájtos pisiszex, egy majdnem sikerült megerőszakolás, némi ijedtség, plusz a para a be- és kilépésnél, túlságosan úgy néztem ki, mint aki helyi.
a nagy megrendeültség után el akartam mondani az egészet Egymásnak, de nem volt olyan hangulatban, hogy meghallgassa. így hetekkel később mondtam el, amikor már az is kiderült, hogy ő igazából nem is tudná olyan simán túltenni magát rajtam. és onnantól dőlt az egész projekt, még szegény anyám sem volt letisztázva, vagy legalábbis épphogy csak sikerült elérni azt az őnzési küszöböt, hogy ne érdekeljen.
